Ebben a cikkben szeretném kicsit körbejárni azokat a módszereket, amikkel a szülők Magyarországon a leggyakrabban találkoznak. Célom egyiknél sem a reklám, az állásfoglalás, írásommal csupán a kereső, kutató, egyszerre információ hiányban és túltengésben szenvedő szülőknek szeretnék segíteni. A bemutatott módszerekben – a DSZIT kivételével – nem vagyok jártas, írásomat eddigi tapasztalataimra és szakirodalmi utánaolvasásra alapozom. Azokat a módszereket vettem bele ebbe az összefoglalóba, melyekkel munkám során én is találkoztam.
DSZIT (Dinamikus Szenzoros Integrációs Terápia)
A DSZIT az Ayres-féle szenzoros integrációs terápia egyik hazai változata, amit számos gyermekpszichoterápiás szemponttal egészítettek ki. (Anna Jean Ayres szenzoros integrációs elméletéről itt lehet bővebben olvasni) Elméleti rugalmasságából adódóan nem is annyira egy konkrét módszerről, mint inkább egy terápiás keretrendszerről érdemes beszélni, ami lehetőséget ad arra, hogy mindenki saját alapvégzettsége (gyógypedagógus, pszichológus, konduktor…) és személyisége szerint alakítsa a DSZIT keretein belül segítői munkáját.
Mivel mindenki saját alapvégzettsége szerint használhatja, szakembertől függ, hogy ki milyen célokat tud vállalni a terápiában, de általánosan elmondható, hogy mozgásfejlődési, magatartási, tanulási, regulációs, szenzoros és szorongásos problémák kezelésében jól használható a módszer.
Jellemzője a nondirektivitás, ami lehetőséget ad arra, hogy a fantázia, a játék, illetve a nonverbális önkifejezés különböző formái színesítsék a gyerekek által megélt mozgásos élményeket. Egyéni és csoportos formában is megvalósulhat. A DSZIT-ben a mozgás nem önmagáért van, hanem eszközzé válik ahhoz, hogy a gyerek önmagához és a világhoz való viszonyán finomítsunk — gyakran épp ott, ahol a szavak még nem férnek hozzá.
A DSZIT terápiáról további információ itt található: https://dszit.hu/szuloknek/bevezetes-szuloknek
TSMT (Tervezett Szenzomotoros Tréning)
Ez talán az egyik legelterjedtebb mozgásterápiás módszer hazánkban. Kiindulópontja ennek is a szenzoros integrációs elmélet, de a tréningszemlélettel kiegészülve egy strukturált módszerről van szó. Már egészen kicsi kortól (akár pár hónaposan) alkalmazható, akár sedülőkorig. Főként azoknak ajánlott, akiknél mozgásfejlődési eltérések, figyelmi nehézségek, beszédkésés vagy tanulási problémák jelentkeznek. A terápia egyéni és csoportos formában is megvalósulhat. Egyéni terápia esetén a terapeuta összeállít egy egyénre szabott, otthon végezhető gyakorlatsort, amit rendszeresen kell ismételni a gyerekkel. Csoportos formában már a csoportban való együttműködés képessége is fontos szempont. Érdemes heti 2-3 alkalommal részt venni a foglalkozásokon.
A HRG (Hidroterápiás Rehabiiltációs Gimnasztika) háttere megegyezik a TSMT elméleti alapvetéseivel. Ami viszont nagyon a más, az a környezet, ahol a torna zajlik, hiszen itt vízben történik a foglalkozás.
A TSMT tornáról további információ itt található: https://tsmtmodell.hu/szuloknek/
Alapozó Terápia
Ez a módszer már inkább óvodásoknak és kisiskolásoknak szól. Alapelve, hogy a tanulási és viselkedési nehézségek hátterében sokszor éretlen idegrendszeri működés áll. A Doman–Delacato hagyományból kiindulva (amiről bővebben itt lehet olvasni), olyan mozgásformákon keresztül próbálják támogatni az érési folyamatokat, amelyek a kisgyermekkori mozgásfejlődési szinteket modellezik újra. A terápia főleg nagymozgásokkal, ritmusérzékkel, testtudattal és koordinációval dolgozik, csoportos vagy egyéni formában. A módszer hasznos lehet beszédproblémák esetén, mozgáskoordinációs problémák fennálásakor, figyelemzavar és autisztikus viselkedések enyhítésében.
A TSMT-hez hasonlóan szintén egy struktúrált feladatokból álló módszerről van szó, viszont az otthoni tornáztatás nem jellemző. Érdemes szintén heti 2-3 alkalommal részt venni a foglalkozásokon.
Az Alapozó Terápiáról további információ itt található: https://www.alapozoterapiak.com/page/szuloknek
Katona-módszer
Bár a Katona-módszer sokkal inkább orvosi indíttatású, mint az eddig áttekintett mozgásfejlesztő eljárások, mégis a mozgás mint fejlesztési eszköz áll a középpontjában. Jellemzően koraszülött, hipotóniás, izomtónus-zavarral vagy valamilyen neurológiai rizikóval érintett csecsemők, illetve kisgyermekek körében alkalmazzák. Már akár néhány hetes kortól elkezdhető, jellemzően 0–2 éves korig javasolt. A cél sokszor a mozgásfejlődés támogatása, későbbi tanulási, magatartási nehézségek megelőzése. A terápia abból a megfigyelésből indul ki, hogy a csecsemők fejlődése során egy meghatározott sorrendben jelennek meg az úgynevezett „elemi mozgásminták” (pl. fejemelés, kúszás, gurulás), és ezek spontán gyakorlása fontos szerepet játszik az idegrendszer érésében. A Katona-módszer lényege, hogy egy strukturált rendben a terapeuta, vagy otthoni gyakorlás során a szülő kiváltja ezeket az elemi mozgásmintákat, ezáltal elősegítve az idegrendszer fejlődését.
A Katona-módszerről további információ itt található: https://koraszulott.com/katona-modszer/
DSGM (Dévény Speciális manuális technika-Gimnasztika Módszer)
A DSGM megalkotása Dévény Anna gyógytornász és gimnasztika edző nevéhez kapcsolódik. A módszer két részből áll: egyrészt egy kézzel végzett kötőszöveti- és izom oldásból (SMT) másrészt egy mozgást finomító tornából (STG). Előbbi során a terapeuta finom, de célzott fogásokkal “kioldja” a letapadásokat, feszüléseket, hogy szabadabb legyen a mozgáspálya. Ez a fizikai stimuláció az idegrendszerre is stimuláló hatással van. A második fázis a mozgásfinomító torna, melynek célja a beindult változások fejlesztése, tökéletesítése. Ez általában csoportos táncfoglalkozások során valósul meg. Az első fázis 0-3 éves kor között a leghatékonyabb, a második fázisnak nincs felső életkori korlátja.
A DGSM hasznos módszer lehet, ha a mozgásfejlődés lassabb, egyenetlen vagy aszimmetrikus, ha tartási gond, tónuseltérés, ortopédiai vagy neurológiai érintettség jelen van.
A DGSM-ről további információ itt található:
https://www.deveny.hu/
Reflexkorrekciós eljárások
Bár nem szigorú értelemben vett mozgásterápiás eljárások, de nagyon közel állnak ehhez a műfajhoz a különböző reflexkorrekciós eljárások, amelyeknek az az alapvetése, hogy a fennálló csecsemőkori reflexek leépítése, integrálása széles körben magával hozza a kognitív, emocionális és motoros fejlődést, illetve a diszfunkciónális működések leépüléséhez vezet. (Az ilyen eljárások elméleti alapjairól itt lehet olvasni) Egy ilyen reflex korrekciós program általában egy felmérési szakaszból, meghatározott otthoni gyakorlat sorokból áll, amit akár több hétig, hónapig kell gyakorolni. A teljesség igénye nélkül az INPP és a Stephens-Sarlós Programot tudom példaként hozni. A csecsemőkori reflexkorrekciós programok elméleti hátteréről itt lehet bővebben olvasni.
A Stephens-Sarlós Programról további információ itt található: https://www.drsarlos.com/
Az INPP-ről további információ itt található: https://oriasleszel.hu/a-modszerrol/
De akkor mégis melyik legyen?
A megfelelő terápia kiválasztása sok tényezőn múlik. Ha az állami ellátás keretein belül, egészségügyi intézményekben vagy pedagógiai szakszolgálatokban keresünk segítséget, nem igazán van lehetőség a különböző módszerek között válogatni. Előnye viszont ennek az útnak, hogy a team munkából kifolyólag – több szem többet lát – nagyobb valószínűséggel kapunk a megfelelő szinten segítséget. (Egy izomtónus problémából adódó folyamatos ugrándozás miatt nem fogunk több hónapig fölösleges idegrendszeri fejlesztésre járni.)
A magánellátás keretei között keresgélve sokkal nagyobb a szabadságunk, ám itt is vannak limitáló tényezők. Nagymértékben meghatározza a terápia kiválasztását, hogy mi az ami elérhető az adott régióban. Míg a fővárosban és környékén a legtöbb módszer megtalálható, vidéken messze nem ennyire széles a választék.
Tegyük fel, hogy abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy lehetőségünk van a módszerek széles kínálatából választani. Melyek azok a szempontok, amiket ilyenkor figyelembe vegyünk?
Egyrészt a legtöbb mozgásterápiás folyamat során egy nagyon személyes emberi kapcsolat jön létre a gyerek-szülő-terapeuta háromszögben. Ha ebbe a háromszögben bármilyen össze nem illés van, az kerékkötője lehet a sikeres folyamatnak. Fontos tehát, hogy olyan terapeutát válasszunk, akiben a szülő és a gyerek is meg tud bízni.
Másrészt érdemes lehet, szem előtt tartani, hogy melyik módszer illik a gyerekünkhöz. Szüksége van az előre meghatározott feladatokra, vagy inkább szabadabb, játékosabb környezetben tud utat találni magához? Képesek vagyunk-e otthon elvégezni a kapott házi feladatot, vagy ez csak további feszültsgekhez vezetne? Esetleg a csoport erejére, vagy inkább egyéni figyelemre van-e szüksége gyermekünknek?
Ha nagyon össze vagyunk zavarodva, egy szakembert is fel lehet keresni azzal a céllal, hogy segítsen megtalálni a megfelelő segítséget. Néhány konzultációs alkalom és a gyerekkel való találkozás után egy tapasztalt szakember tud iránymutatást adni akkor is, ha az adott gyereknél nem az ő szaktudására van szükség.
És végül a szülői intuíciót is fontosnak gondolom. Bár a szülő nem terápiás szakember, saját gyermekét mégis ő ismeri a legjobban. Érdemes bízni ebben a tudásban!
Végül talán érdemes pár szót ejteni arról, hogy mi van akkor, ha egyszerre több helyre is járatnánk gyermekünket. Erre természetesen van lehetőség, néha szükséges is, de két szempontot mindig fontoljunk meg. Egyrészt mindig, minden szakember részére legyen világosan kommunikálva, hogy hova jár a gyerek, hiszen egyes terápiák akár ki is olthatják egymás hatását. Másrészt nem a szétfejlesztés, hanem a jó fejlesztés a cél.