Amikor leülök a billentyűzet elé és írásra adom a fejem, tisztában vagyok vele, hogy jelenleg is temérdek aktív pszichológiai blog, vlog, social media oldal található az online térben. Miért legyen még egy? Felütésként, állandóan érvényes bevezetésként, erre a kérdésre szeretnék válaszolni.
A szakember választás segítése
“Vajon milyen a számomra jó pszichológus?”
-merülhet fel a kérdés a segítséget keresőben. Érdekes tapasztalatom, hogy a szakemberválasztások nem feltétlenül az ajánlások alapján működnek a legjobban. Ha valaki nekiáll, szétnéz az interneten, olvas, videót néz, tájékozódik, valamilyen formában jobban megismeri leendő pszichológusát, könnyebben tud magához illő szakembert választani. Ugyanígy igaz ez, ha valaki gyermeke számára keres segítséget, hiszen ilyenkor is nagyon fontos a szülő és a szakember közötti kapcsolat. Ha az írásaim böngészése után úgy érzi valaki, hogy megszólítják ezek a sorok és nem idegenek számára a gondolataim, világlátásom és szakmai szemléletem, akkor ez jele lehet annak, hogy jól fogunk tudni együtt dolgozni.
Ismeretterjesztés
Amikor a blogomon ismeretterjesztés céljából írok, azt közérthetően és emberközelien szeretném tenni. Fontosnak tartom, hogy az átadott ismeretek szakirodalmi alapokon álljanak és minél pontosabbak legyenek, ugyanakkor ne szakadjanak el a mindennapi élettől, a segítséget kérő szülők és gyermekek élményvilágától. Kihívás számomra megmutatni, hogyan találkoznak a leírt gondolatok a hétköznapi tapasztalatokkal, ezért igyekszem ahol lehet, valós történeteket tenni az elmélet mellé. Csak összevont, torzított, erősen anonimizált, már lezárt esetekből származó példákat mutatok be, amelyek kizárólag szemléltetésre szolgálnak, és nem tesznek beazonosíthatóvá senkit. Idézet vagy esetrészlet csak a kliens előzetes, bármikor visszavonható beleegyezésével fog megjelenni a blogomon.
Az írás mint lehetőség a szakmai fejlődésre
Popper Péter egyik előadásában azt mondja, hogy kétféle ember van. Az egyik, aki mindig tudja, hogy mit gondol, a másik pedig, aki akkor jön rá, amikor papírra kell vetnie gondolatait. Ő – saját bevallása szerint – a második csoportba tartozik. Hogy én melyikbe tartozom, azt nem mindig tudom. De az biztos, hogy a pszichológia sokszor nem egy egzakt tudomány és hajlamos nagy rendetlenség kerekedni a különböző elméletek, iskolák, meglátások között. Ahhoz, hogy a kliensek felé hitelesen, önazonosan tudjak állást foglalni szakmai kérdésekben, néha muszáj rendet tenni a fejemben. Ehhez nekem az írás megfelelő forma. Az, hogy rendet teszek, óhatatlanul azzal is jár, hogy utánaolvasok, tájékozódom, hogy a rend ne csak mutatós kirakat, hanem valódi rendszer lehessen.
Miért éppen blog?
Mert ez az a forma, amely hozzám a legközelebb áll. Nem technikákat és tuti tippeket szeretnék kínálni, hanem szeretnék megmutatni egy olyan szakmai hangot, amely vállalja a kételyt, teret ad a kérdéseknek, és nem erőltet azonnali, mindenre érvényes válaszokat. A pszichológiai munka gyakran árnyalt, sokszor lassú közeledés a megértés felé. Ennek a folyamatnak a ritmusát egy blog jól tudja szemléltetni. Írás közben lehetőségem van pontosan fogalmazni, elgondolkodni a mondandómon és úgy írni, hogy közben nem egyszerűsítem le az összetett jelenségeket. Nem célom a meggyőzés vagy egy igazság bemutatása, inkább párbeszédre hívok, egymással és önmagunkkal, amelyben mindenki a saját tempójában tájékozódhat.
Végezetül jó olvasást kívánok az oldalamra érkezőknek. A pszichológiáról szóló írások adhatnak felismeréseket, de nem helyettesítik a szakemberrel végzett munkát. Remélem, hogy némelyik bejegyzés legalább annyit ad majd olvasónak, amennyit nekem adott a megírása. A bejegyzések egyre bővülő kínálatából itt van lehetőség szemezgetni.